A rejtett képrejtvények mögött rejlő legfontosabb pszichológiai fogalmak
Alak-háttér szerveződése: Az agy azon képessége, hogy elkülönítsen egy fókuszban lévő tárgyat (az alakot) a környezetétől (a háttértől). A rejtett arcok kirakós játékai szándékosan elmossák ezeket a határokat.
Pareidolia: Az emberi agy pszichológiai hajlama arra, hogy ismerős mintákat – különösen emberi arcokat – érzékeljen véletlenszerű formákban, fakéregben, felhőkben vagy tájvonalakban.
A csoportosítás gestalt-elvei: Mentális szabályok, amelyek szerint az agy természetes módon összekapcsolja a közeli vonalakat, a sima görbéket és a folytonos alakzatokat, hogy egységes objektumokat hozzonlétre szétszórt zaj helyett.
Felülről lefelé irányuló feldolgozás: Az elvárások és az emlékezet által vezérelt kognitív érzékelés, ahol az agy a hiányzó vizuális részleteket egy adott környezetben elvárt látvány alapján pótolja.
A rejtvény megoldása: Hol van a rejtőzködő ember?
A vintage optikai illúziókban – mint például egy parkban babakocsit toló nő ábrázolása – a művészek ügyesen elrejtették az arcokat a természetes táj elemeiben.
A többi a következő oldalon található
