A születésnapi meglepetés, amitől életem minden szakaszában igazán látva éreztem magam

Félálomban felnevettem, aztán mezítláb mentem utána, óvatlanul, védekezés nélkül. Gyertyákra számítottam, esetleg reggelire, semmi többre.

 

A nappaliban viszont megálltam. A ház furcsán csendes volt, mintha figyelne. A szoba közepén egyetlen fa szék állt. Régi darab, gondosan kifényesítve, valahogy ismerős, csak még nem tudtam, honnan. A háttámláján összehajtva egy takaró pihent. Összeszorult a mellkasom, és még mielőtt az agyam utolért volna, már tudtam, mit látok.

Az anyagot azonnal felismertem.

 

A nagymamám kötényének egy része.

Egy darab az első koncertpólómból.

Egy csík a függönyből, amit az első albérletünkbe vettünk.

Minden négyzet egy emlék volt, az életem apró darabjai, egymáshoz varrva, türelmes gonddal.

A többi a következő oldalon található

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *